Bár ők büszkék a 400 literre, amennyiben nem tudod lehajtani a hátsó ülést, mert történetesen négyen utaztok benne, akkor két bőrönd nem fér be a csomagtartóba. Ez amúgy egy megtörtént eset, a reptérről úgy gurultunk haza, hogy az egyik nagy koffert a hátsó ülésre kellett bepréselni. A csehek igyekeztek minden tudásukat, minden innovációt belegyömöszölni a műszerfalba, hatalmas, csodaszép képpel rendelkező, 9, 2 colos képátlójú Amundsen infotainment-rendszerrel irányíthatsz mindent. Még azt is, amit nem kéne, például a klíma hőmérsékletét. És még Laurát is! A kedves hangú hölgy egy hangvezérléses digitális asszisztens, akinek szépen megmondod angolul, mit szeretnél, ő pedig megpróbál segíteni. Helyenként sikerrel. A Kamiq kapott egy változtatható képű kijelzős műszerblokkot is, valamint egy olyan trendteremtő újítást, hogy kizárólag USB-C kábellel tudsz telefont tölteni (plusz vezeték nélküli töltővel, ha tudja a telefonod). Abból viszont alapáron kettő jár előre, opcióként ugyanannyi hátra is.
Kisautós alapokról beszélünk (még ha nagyra is nőtt a "picike"), és ezt nem is feltétlenül a belső szélességen érezzük meg. Nem mondom, hogy széltében középkategóriás autóban érezzük magunkat, de nem a keskenység buktatja le az autót. Hanem a vezetőhöz közel elhelyezett érintőkijelző. Ha műkörmöm lenne, a kormány elengedése nélkül tudtam volna böködni a vezérlő ikonokat. A képzeletbeli műkörmömre ráadásul vigyáznom is kellett volna: talán a beltér egyetlen ergonómiai bakija, hogy a könyöklő előretolt pozíciójánál óvatosan kell bánunk a kézifékkel, mert ilyenkor könnyen odacsíphetjük az ujjunkat. Manikűr hiányában jó hasznát vettem a légbeömlők tetején kialakított peremnek: csuklónkat megtámasztva nagyobb pontossággal kezelhetjük a fedélzeti rendszert. Az anyagminőség egyébként igazán meggyőző, személyes kedvencem az utasülés előtti betét: a selyemfényű dekorációs elem az autó belsejének teljes szélességén végighúzódik, a kesztyűtartó fölött pedig különösen hangsúlyos. Kiegészülve a króm csíkkal igazán minőségi érzetet ad az utasok számára.
Simán, gond nélkül és egyenletesen járt. Természetesen az 1. 5l-es sokkal dinamikusabb a kisebb motorhoz képest. Ami meglepő volt, hogy a fogyasztása utóbbinak kedvezőbb volt, mint a kisebb köbcentis változatnak. Vegyes használat mellett 6, 3l-t mértünk, míg a 3 hengeres motor 7, 1-7, 2 között fogyasztott átlagban. Viszont utóbbi esetében nagyon jelenetős volt a szórás. Autóúton 80-90-es tempó esetén sikerült 4, 3l-es fogyasztást is elérni. Autópályán viszont 8l fölötti volt az átlag. Hogy a piros Scala, vagy a fehér Kamiq nyerte a csatát? Erre sajnos nem tudtunk választ adni. Ahány ember, annyi ízlés. Én például nem követem a divatot és kevéssé kedvelem az emelt autókat a hagyományos felépítésűekhez képest. A környezetem egyes tagjai viszont mindannyian mások, különböző ízléssel, mint ahogy általában az emberek. Sokan részesítik előnyben a magas felépítésű autókat, mely jobb belátást enged a forgalomban, kevésbé kell velük odafigyelni az apróbb úthibákra. Éppen ezért ők a Kamiq-ra szavaztak.
Nem fogyaszt sokat, bőségesen felszerelt, ráadásul "igazi" színek is szerepelnek a palettán. Mi hiányozhat még a boldogsághoz? Mondjuk egy mérsékelt árcédula. A címből már sejthetik, hogy tesztünk alanya nem egy kimondott árbajnok. A kísérőlevélen 8, 7 milliós "üzembehelyezéskori" új ár szerepelt. Nagyon nem kevés pénz ez egy kiskategóriás padlólemezre épített autóért. Árnyalja a képet a potenciálisan hétszámjegyű alku lehetősége, illetve a valóban gazdag felszereltség, valamint a tény, hogy bizony a konkurensek között is vannak drága modellek - sőt, tulajdonképpen a piac ehhez az árhoz zárkózott fel már azelőtt is, hogy most elszállt volna az euró. Viszont ha már ennyi pénzt szánunk az autóra, érdemes lehet megfontolni az 1, 5 literes, négyhengeres TSI-t is. Ami persze jelentősen drágább az ezres változatnál, de ha nincs ellenünkre, választhatjuk kézi váltóval az erősebb (150 lóerős) modellt, és akkor nagyjából ott tartunk árban, mint a DSG-s háromhengeres esetében. Néhány szóban A Kamiq a Scala crossover testvéreként a Škoda SUV palettájának legújabb és egyben legkisebb tagja lett.
Az újdonság hozza azt, amit a márkától elvárunk: tágas utas- és csomagtér, praktikus megoldások és jó használhatóság. Mindezt modern megoldásokkal, jó anyagminőséggel és vagány formákkal fejeli meg, de mindezekért azért némi áldozatot is kell vállalnunk – az árcédula bizony tükrözi a fejlett képességeket, még ha a különböző kedvezményekkel együtt józan szintre is lehet hozni. A tesztelt verzió jól teljesít minden fronton, de az ennyire felszerelt jármű akár a négyhengeresség luxusát is megérdemelné, akár a duplakuplungos automatáról való lemondás árán is. Előnyök: Nagy helykínálat; Kiemelkedő praktikum; Modern extrák széles tárháza; Alapáron LED-es fényszórók; Élvezetes vezethetőség Hátrányok: Egyszerűbb hátsó futómű (igaz, ez számos konkurensre is érvényes); Lehetne olcsóbb; Kissé feszes futóműhangolás; Néha kulturálatlanul viselkedő hajtáslánc
A 6, 5 colos infotainment-rendszer gombjaival nem volt ilyen probléma, azokat csak keveselltem. Sok olyan almenü volt, amit csak a menü gomb lenyomása után tapicskolva lehetett elérni. Egy léptetésre szánt tekerőgomb van a kijelző mellett, de valamiért az anyósülés oldalán. Aki nem tudja állva megvakarni a térdét, annak küzdenie kell az érintőkijelzővel, mert a kormányról is elég korlátozott a főképernyő irányítása. Onnan inkább a kis folyadékkristályos kijelzőt lehet piszkálni a műszerek között. A sávelhagyás-figyelmeztetőt lehet kapcsolni és a ráfutásgátlót, illetve turkálhatunk a híváslistában, ahol az autó néha még a nevet is hajlandó kiírni az ismerősök telefonszámához. A rendszer kiforratlannak érződik, pedig ezek olyan dolgok, amiket az átlagfelhasználó is használni fog. A Bluetooth-alapú kihangosító egy nagyon jó dolog és a zenehallgatás is meglepően jó volt az alapáras rendszeren, nekem csak a normál USB hiányzott. A váltóbot előtt egy mélyedésben két USB C típusú csatlakozót is találunk, de én például nem tudtam vele tölteni a telefonomat.