Kényelmesen elhelyezkedtem, és elkezdtem átnézni a másnapi feladataimat. Mire a lista végére értem, túlságosan elfáradtam ahhoz, hogy gondolkodjak, kiüresedett aggyal üldögéltem pár percig. Csak bámultam, ahogy a kandallóban lobogó lángnyelvek árnyéka táncol a falon, és lassan elrévedtem. A testem fáradt volt, de az elmém tiszta. Nem gondolkodtam, nem elemezgettem, csupán bámultam a levegőbe, és jelen voltam a pillanatban. Ahogy a testem egyre jobban ellazult, lassan és tudatosan hagytam, hogy elaludjon, miközben az elmém éber és tudatos maradt. Nem engedtem meg a figyelmemnek, hogy egyetlen tárgyra szűküljön a szobában, hanem megpróbáltam megőrizni a nyitott fókuszt. Gyakran merültem el ebben a játékban. Azért is szerettem, mert időnként, ha minden jól sikerült, mély transzcendens élményt éltem át. Mintha megnyílt volna egy ajtó valahol az ébrenlét, az alvás és a rendes álom között, én pedig valamiféle világos, misztikus pillanatot éltem volna át. Figyelmeztettem magam, hogy ne legyenek elvárásaim, egyszerűen csak maradjak nyitott.
Ezután arra kérem őket, hogy kezdjék el észlelni, mi van tőlük jobbra, balra, fölöttük és alattuk. Az érzékelés aktusa háromdimenziós struktúrákkal, formákkal és térrel tölti meg a jelenetet. Miközben kiterjesztik tudatukat arra, ami még szerepel a jelenetben, az érzékszerveik újabb érzékeket vonnak be, és még több forma, struktúra, idom, textúra, illat, kép, érzés és tér kerül a jelenetbe. Végül, ha már a jelenet életre kelt az elméjükben, elkezdik belakni a testüket a jelenet eljövendő terében és idejében nem azt a testet, amely ott ül a székben, és meditál, hanem az eljövendő fizikai testüket. Arra kérem őket, hogy érezzék a karjukat, a lábszárukat, a törzsüket, az izmaikat és így tovább, mígnem azt érzik, hogy egész testükkel benne vannak a jelenetben. Ekkor már készen állnak arra, hogy mozogjanak is ebben a térben, és megtapasztalják ezt a valóságot. Elméletem szerint ha elég nagy részt aktiválnak abból az idegi hálózatból, amely a konkrét helyen és időben létező tárgyak, dolgok és emberek számára van fenntartva, megnő a teljes, holografikus, IMAX-szerű élmények valószínűsége.
Ez ébreszti fel benned a szunnyadó alkimistát. A könyv későbbi részében egy egész fejezetet szentelek a tobozmirigynek, ezért most elég annyi, hogy a tobozmirigy választja ki az olyan hormonokat, mint a szerotonin vagy a melatonin (több más csodálatos metabolit mellett), amelyek a cirkadián ritmusért felelnek. E hormonok miatt érzed magad ébernek a látható fény hatására és ezért álmosodsz el az éj sötétjében. A tobozmirigy igazából az összes, a látható fényen túli elektromágneses frekvenciát érzékeli, és ennek megfelelő melatoninszármazékokat tud kiválasztani, amelyek hatással vannak a valóságérzékelésre. Ha ez a mirigy egyensúlyban van, az agy világosan működik. Egyszerre vagy tudatában a külső és a belső világodnak, és mindennap egyre többet érzékelsz belőlük. A hetedik energiaközpont a fej közepében helyezkedik el, és az agyalapi mirigyet foglalja magába. Ezt a mirigyet vezérmirigynek is szokták nevezni, mivel ez irányítja és hangolja össze a mirigyek sorát az agyban található tobozmirigytől kezdve a pajzsmirigyen, csecsemőmirigyen, mellékvesén és hasnyálmirigyen át egészen a nemi mirigyekig.