A szovjet katonai közigazgatás erőteljesen beavatkozott a magyar belpolitikába is, méghozzá a legfontosabb területeken. Fasiszták üldözése címén a közigazgatás alacsony települési szintjein gyorsan lecserélték a Horthy-korszak valóban jobboldali, bár a radikalizmustól többnyire irtózó, s ezért inkább rutinból tovább szolgáló, mint valóban nyilas elemeit. Az újjászerveződő magyar politikai életben döntő fontosságú volt, hogy '45–46-ban járművet, útiokmányt, újságpapírt, élelmet vagy tüzelőt csak a megszálló hatóságtól lehetett kapni, és ők természetesen a kommunistákat támogatták mindezzel. Így lehetett csodálatosan hatékony kormánybiztos Vas Zoltán, így lehetett Gerő "a hídverő". A Szövetségi Ellenőrző Bizottság működése idején még mindig több százezres nagyságrendű szovjet kötelékek állomásoztak magyar területen, méghozzá többnyire abban a rendben, ahogy a háború vége érte őket A győztes nagyhatalmak közül a Szovjetuniónak okozta a legtöbb gondot a mozgósított hadsereg leszerelése és visszaállítása békeállományba.
törvény Archiválva 2014. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodott szovjet csapatok, illetőleg azok állományába tartozó személyek által okozott károk megtérítése iránti igények bírósági úton történő érvényesítéséről Kivonási tünetek (1. ) - Honvé Kivonási tünetek (2. ) - Honvé Kivonási tünetek (3. ) - Honvé Horváth Miklós: Magyarország az internacionalizmus szolgálatában - XX. Század Intézet Megszállók homályban - Beszélő Az utolsó szovjet helytartó - Magyar Nemzet "Határozottság és rugalmasság" - a szovjet csapatok kivonása - Orbán Viktor - Nagy Imre újratemetése 1989. ) Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap Figyelem: a(z) "Szovjet csapatok kivonulása Magyarországról" rendezőkulcs felülírja a korábbit ("Szovjet csapatok kivonulása Magyarországról/térkép").
Budapesten ezekben a napokban a katonai járőrök több civil fegyveres csoportot tartóztattak le, de a legtöbb esetben felső utasításra szabadon engedték őket. Sokszor előfordult, hogy ezután a katonák újabb fegyveres összetűzésben ismét szembe kerültek a korábban elfogott fegyveresekkel. Ez is tovább gyengítette a hadsereg hadra foghatóságát. A felkelés felszámolásáról szóló valótlan híradások, az egymásnak ellentmondó parancsok pedig növelték a passzív önvédelemre berendezkedő alakulatok számát. Több alakulatnál már hiábavalónak tartották a harcot, és a kormány egymásnak ellentmondó intézkedései, a Központi Vezetőség hallgatása, a közvetlenül szerzett tapasztalatok arról győzték meg a katonákat, hogy a hatalommal és a szovjet csapatokkal szembeszállóknak igazuk van. A második szovjet katonai beavatkozás November 4-én folytatódott az október 24-én megkezdett háború. Megindult a mindent elsöprő katonai gépezet. Moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint hajnali 4 órakor elhangzott a jelszó: "Mennydörgés", és ezzel megkezdődött a "Forgószél" fedőnevű hadművelet.
A csapatkivonást elhúzódó vagyonjogi-pénzügyi vita követte, mert az 1957-es kormányközi egyezmény több kérdést nem tisztázott. A felek a hátrahagyott katonai objektumok át-, illetve visszaadása, leromlott állaga, valamint az okozott környezeti károk miatt hosszas vitába bonyolódtak. Végül "nulla megoldás" született: a magyar kormány nem fizetett a szovjet csapatok által hátrahagyott vagyonért, de nem is követelte az általuk okozott környezeti károk megtérítését. Az egyezséget 1992. november 11-én Budapesten írta alá Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 9 945 ft 8 990 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek.
Így váltotta fel a Feldherrnhalle német páncélgránátos hadosztályt egy szovjet parancsnokság a gödöllői kastélyban, vagy pl. az esztergomi bazilika melletti műemlék épületben a magyar hadikórházat a végső kivonulásig ott működő szovjet. A megszállók zömét ekkor még ősi szokás szerint a civilekhez szállásolták be. Mivel Magyarországon nagyon sok hadtáp- és vonatalakulat állt, hiszen innen biztosították az ausztriai harci egységek ellátását, ezek a katonák a civilek közé elszállásolva pillanatok alatt a feketepiac aktív szereplői lettek. A visszaemlékezések szerint hazatérésükkor kisebb vagyont próbáltak magukkal vinni; ma már tudjuk, hogy az NKVD ezektől a javaktól a szovjet határon szakosított leadóállomásokon szabadította meg őket. A megszállás első szakasza tehát nyílt, nemzetközi jogilag megalapozott és a háború utáni európai káosznak nagyjából megfelelő módon zavaros volt. Újabb háború gondolata legfeljebb a legfőbb politikai vezetők fejében fordult meg, a hadseregek állapota Nyugat- és Kelet-Európában erre semmiféle reális lehetőséget nem biztosított.