Magyarázza egy latinizált közvetítő * Artori ( u) s. Megjegyezzük, hogy a VI. Század némi növekedést mutat az olyan nevekben, mint Arzur, Arzul ', Arthus, Artus vagy Arthur amely arra utal, hogy létezik egy szellem, aki megjelölte a szellemeket. Maga a név az erő, a stabilitás és a védelem szimbólumát veszi fel, olyan karaktereket, amelyek nagyon is jelen vannak a legendájában: olyan ember volt, akit erősnek, összeszedettnek és királyként garanciának tartanak alattvalói biztonságában. A kelta civilizációban a medve mindenekelőtt a királyi emblematikus állat. A hibernálás révén az évszakok ritmusát is megjelöli. Arthur születési és halálozási dátuma megegyezik a medve hibernációs ciklusával, ezért keretbe foglal egy Arthur -pillanatot a birodalomban. Ne feledje azonban, hogy az Arthur-legenda születésekor ( XII. Század) a medve helyett emblémás állatot az oroszlán veszi át. Így a Historia Regum Britanniae -ban Arthur medve és sárkány közötti harcról álmodik. De Arthur a sárkány, nem a medve.
Amiben viszont maradéktalanul erős az újkori Arthur király - főleg az első felében - a Ritchie fénykorát idéző sziporkák és karakterek. A Jack Szemnek előadott sztori a rengeteg beszélő névvel, a jelenet ritmusával, cinikus humorával mintha csak a Blöff középkori verziójából köszönne vissza, mindezekhez pedig Daniel Pemberton - Az U. N. C. L. E. emberét követően - ismét olyan elképesztően vagány zenét szállított, ami után még hetekig járni fog a lábunkban a boogie. Szerencsére a bűvös kard körüli mizéria - vagy szándékosan, vagy Ritchie érzékének hiányában - mellőzi a görcsös előreutalásokat a leendő (valószínűleg soha meg nem valósult) folytatások felé, az Excaliburral való csörték pedig - a nem túl acélos CGI ellenére - elég intenzívre sikeredtek. Ritchie kultstátuszát ismerve azonban garantáltan megtalálja magának ez is a közönségét idővel, amely messze nem hibátlan ugyan, maximálisan hozza amit elvárunk a 21. században Arthur és az Excalibur legendájától: laza, stílusos, király! Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény?
antikvár Artúr király legendája Fülemüle Antikvárium jó állapotú antikvár könyv Geoffrey of Monmouth volt az első angol krónikás, aki Historia regum Britanniae (Britannia királyainak története) című, XII. században ír... Beszállítói készleten 9 pont 6 - 8 munkanap Németvölgyi Antikvárium 10 pont Antikvár Könyvek Kft. Méliusz Antikvárium Diófa Antikvárium Kft. 11 pont Vonnegut Antikvárium 15 pont 6 - 8 munkanap
Összefoglaló Geoffrey of Monmouth volt az első angol krónikás, aki Historia regum Britanniae (Britannia királyainak története) című, XII. században írt nevezetes krónikájában összefüggően leírta az Artúr-mondakört. Annak ellenére, hogy Geoffrey műve történeti forrásértékkel tulajdonképpen nem rendelkezik sem biztos kronológiai, sem földrajzi fogódzókkal nem szolgál, Artúr király története mégis óriási hatást gyakorolt úgy korára, ahogy a későbbi korok krónikásaira is. A Historia regum Britanniae a középkor egyik legnépszerűbb könyve lett, s a legenda csaknem ezer év múltán, még napjainkban is eleven.
No persze nem a női karaktereknél, azok most is elsikkadnak, mint Michael Baynél az érdemi forgatókönyv (vagy az érdemi női szereplők), hanem az Arthurt körülvevő gazfickókra. Ritchie többet mozgat belőlük a kelleténél és épp ezért ideje sincs kibontani őket, mégis van annyi karakterjegyük - amelyet jobbára a nevükben hordoznak - hogy megkedveljük és megszeressük őket. Persze a film elsősorban Charlie Hunnam Arthurjának és a Jude Law alakította Vortigernnek a szembenállása körül zajlik, amit Ritchie ugyan a kelleténél megint didaktikusabban mesél el, mégis működő képes. A két férfit gyakorlatilag ugyanúgy a sorsuk elől való menekülés hajtja, csak míg egyikük az örökségét, másikuk a végzetét képtelen elfogadni. Hunnamet nem lehetne egy kikezdhetetlen színésztalentumnak nevezni, azonban a szajhák által nevelt, arany szívű Arthur rettentően jól passzol hozzá és mind tettre kész bajtársként, mind tekintélyt szerzett vezetőként helytáll. A Ritchie-vel a két Sherlock Holmes mozi után ismét együtt dolgozó Law képességei ezúttal sincsenek maximálisan kihasználva és helyenként mintha visszaköszönnének Az ifjú pápában nyújtott alakításának a karakterjegyei, van annyira szánnivalóan utálatos, hogy könnyedén az ellenében drukkoljunk, még ha figurája egyes attribútumai megmagyarázatlanok is maradnak.