Mint írták, a hatalmas sikerre való tekintettel szombaton, december 12-én megismételik az online előadást. A jegyek itt érhetők el. A Budapesti Operettszínház hamarosan újabb meglepetéssel jelentkezik, a héten várható a következő online-produkció meghirdetése. A Csárdáskirálynő szombat este ismét 19 órakor kezdődik, és csak az előadás időtartamára lesz látható. Kérik, hogy a stream elindításánál és esetleges szüneteltetésénél vegyék figyelembe, hogy az előadás december 12. 23:00 (Central European Time, UTC +1) után már nem lesz elérhető. Forrás: s: Vereczki Szilvia - Kiss DiánaEdwin Ronald - Homonnay ZsoltKaucsiánó Bóni gróf- Dénes ViktorStázi grófnő, a herceg unokahúga- Széles FlóraAnhilte, a herceg felesége - Frankó TündeLeopold Mária, Lippert Weilersheim hercege - Dézsy Szabó GáborEugene von Rohnsdorff, főhadnagy - Mészáros Árpád ZsoltKerekes Ferkó - Földes TamásMiska - Czeglédi ÁkosJegyző - Altsach Gergő Karmester és zenei vezető: Pfeiffer Gyula Díszlettervező: Cziegler Balázs Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina Koreográfus: Bozsik Yvette Rendező: Vidnyánszky Attila A felvétel rendezője: Komlós András Producer: Kiss-B.
Az est házigazdája Zorgel Enikő és Venyige Sándor.
Önkéntelen zavarodottsága, bizonytalan, ugyanakkor mégis kifejezetten erotikusnak ható mozdulatai ekkor már az őrjöngésig fokozzák a férfiközönség izgatottságát, elcsukló énekhangja az őt szinte vizuális erőszak tárgyává tevő közönségnek szól. Zola szarkasztikus "helyszíni tudósítása" mögött nem nehéz felfedezni Jacques Offenbach Szép Helénájának (La belle Hélène, 1864) jeleneteit, a színpadi Nanában pedig Hortense Schneidert, az Offenbach-operettek primadonnáját. Hogy az operett aranykorának párizsi változatában – Nana erotikus testében – a bűn színrevitele zajlik, ahhoz aligha fér kétség. Az operett aranykorának bűnfogalmai azonban nem a középkori eredetű hét főbűn, a kevélység, irigység, harag, restség, fösvénység, torkosság, bujaság bűneinek vallásos eszmevilágához kapcsolódnak. Az operettszüzsék olykor persze a bennük rejlő konfliktusok – illetve konfliktusparódiák – tárgyává teszik az európai kultúra teologizáló, archaikus bűnfogalmait. Az irigység – erről később még lesz szó – színpadi megjelenítése, akár az operett Csáky Móric-féle meghatározása, a 19. század végi bécsi arisztokrácia és nagypolgárság mindig önironikus konfliktusaként is értelmezhető (a polgár kineveti a "degenerált" arisztokratát, de irigykedik is rá, és mindent elkövet, hogy bejusson ezekbe a felsőbb körökbe); a kevélységet az operettek visszatérő mésalliance-témájával (tiltott házasság) lehet összemérni; a bujaság bűne pedig – lásd Zola Offenbach-utalását – az operett műfajának, illetve a műfaj és a közönség frivol kapcsolatának mindenkor kötelező eleme.
Őket ismerte személyesen? Sz. – Nem, nem, csak nagyon felületesen. Apáthival két órán találkoztam összesen, mert, mondom, utána szegény beteg lett. Ajtayval nem találkoztam. Fura mód nem találkoztam, bár ott volt, bejárt a színházba, de vele nem találkoztam. Latabárral természetesen igen. Honthyval igen. G T. – A Fővárosi Operettszínházban rendezett Márkus Éva is. Rá sem emlékszik? Sz. – Nem emlékszem. Székely György volt a főrendező, amikor odakerültem. Székely nagyszerű színháztudósként mindent tudott a színházról. Nem volt nagyon gyakorlati rendező, úgyhogy, amikor az első darabot közösen rendeztük, hát "átcsúszott" hozzám a gyakorlati munka nagyobb része, jócskán én rendeztem. Aztán Margit rám tette a hangsúlyt, Gyuri főrendező volt. Nagy színháztudós, nem annyira rendező. G. – Tőle nem lehetett gyakorlati dolgokat megtanulni? Sz. – Nem, de a színházról való tudását és fantasztikus színháztörténeti tájékozottságát csodáltam. G. – Amikor ketten rendeztek valamit, hogy kell elképzelni?
Ő mit csinált valójában? Sz. – Tulajdonképpen ott szaladgált, segített, sokat segített. Egy nagyon kitűnő, rendes asszony volt. Hajdan táncosnő meg színésznő, aztán Págerné. Nagyon kedveltem őt, szóval segített. Egyszerűen segített. G. – A csárdáskirálynő teljesen újfajta operett lett, már ami a prózai részt illeti. Gáspár Margitnak a programjában szerepelt, hogy ilyennek kell lennie az új magyar operettnek? Sz. – Abszolút. Ezt Margit találta ki, ő íratta meg így a Kellérrel és a Békeffivel. De hát azért egyvalamit nem mondanak soha! Ez az előadás akkora siker lett, hogy megélt ezerhatszáz előadást! Külföldön, belföldön. Az előtte levő Csárdáskirálynő, pedig abban a Latabár volt Bóni, halálosan megbukott. Szóval nem volt siker. Sikerdarab volt a megírása környékén 1915-ben és 1916-ban. De már 1945 után ez nem volt sikerdarab. Sehol. Azért nem volt sikerdarab, mert vígjátéknak, komédiának játszották. Az enyém meg tele volt társadalmi mondandóval. Ahogyan már utaltam rá, ilyen mondat is elhangzott: "A lejtőn nehéz megállni felfelé".
00 órakor a "Bartakovicsban".
Tele van olyan dalokkal, amelyeket mindenki ismer – sokan talán nem is tudják, hogy egy Kálmán-melódiát énekelnek, amikor rákezdenek arra, hogy Te rongyos élet; A lányok, a lányok, a lányok angyalok; Az asszony összetör; Jaj, cica; Hajmási Péter, Hajmási Pál; Húzzad csak kivilágos virradatig; és még hosszasan lehetne sorolni. Ennek a darabnak számos változata fellelhető az interneten is, én most ezt a hármat szeretném egy kicsit összevetni. Az első kettőt felvételről láttam, a debrecenit pedig élőben – mindkét szereposztással volt szerencsém megnézni az előadást. (A képen: Szilvia sikere az Orfeumban) Az első felvonás az Orfeumban játszódik. A Szilvia számára rendezett búcsúesten vagyunk. Ez az utolsó fellépése, mielőtt külföldi turnéra indul rendezéstől függően Párizsba vagy Amerikába. Szilvia ünnepelt énekesnő, minden férfi a lábai előtt hever, azonban csak egy van, aki igazán szerelmes belé: Edwin herceg. Ez az érzés kölcsönös és nem először fordul elő az Orfeum történelmében. Harminc évvel ezelőtt már volt rá példa, hogy egymásba szeretett egy fiatal arisztokrata és egy sanzonett, a férfi szülei azonban ellenezték ezt a kapcsolatot és nem lehettek egymáséi.
A rendezvényen videó- és fotófelvételek készülnek. Az előadás online közvetítése a Klebelsberg Emlékház facebook oldalán megtekinthető. © Rendező Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány – website:, A rendezvények támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma