Kutatástörténeti összefoglalást adni egy ilyen rövid előadás keretében reménytelen vállalkozás, ezért csak a főbb jellegzetességekről szólok. A kutatók nagy erőfeszítéseket tettek a magyar törzsek Kárpát-medencei szállásterületeinek elkülönítésére, a törzsnevek jelentésének megfejtésére. Vita folyik arról, hogy a társadalmi szervezeten belül a törzsek, vagy a nemzetségek bírtak jelentősebb szereppel. A törzsnévi helynevek szétszórtságát próbálták már társadalmi feszültségekre visszavezetni, valamint tudatos telepítés eredményeként magyarázni. Mindezen eredmények azon az évszázados talapzaton állnak, hogy a honfoglaló magyarság mindennapi életét a törzsi-nemzetségi szervezet keretei között élte. Pedig az összegyűjtött adatok, az eddigi kutatási eredmények lehetővé teszik ennek az alaptételnek a meghaladását. Próbáljuk meg frissebb szemmel nézni régóta ismert forrásainkat! Kiindulópontunk a következő: A magyar törzsszervezet alapvetően katonai célokat szolgált. Nem a hétköznapi békés életben bírt jelentőséggel, hanem a "hadiállapot" beálltakor.
Vizsgálataink során az anam nesz - tikusan NKFT-ben részesült egyének között jelentősen magasabb számú iris szeplőt találtunk. A benignus pigmentált okuláris lézi - ók száma életkortól függetlennek bizonyult, amely az iris pigmentáció időbeni kialakulásának ütemével magyarázható: az iris melanin tartalma kora gyermekkorban eléri maximumát, majd egész életünkön át közel konstans marad, amennyiben hipo-, vagy hiperpig - mentációt okozó szembetegségek, pigmentációt befolyásoló gyógyszeres terápia azt nem módosítja. Az NKFT alkalmazása során az újszülöttek szemét szemtakaróval védik a fénykárosodás elkerülése céljából. Ezek a szemet takaró ban dázsok ugyan effektív eszközök a fényexpozíció csökkentésében, akcidentális sugárhatás azonban előfordulhat. Az alkalmazott takarás félrecsúszhat, biztonságos rögzítése gyakran nehézkes. Egy tanulmány adatai szerint a takart szemek több, mint 50%-a esetében volt detektálható a szemtakaró félrecsúszása (12). A szemtakaró helyzetének folyamatos nyomon követése nem feltétlenül reálisan elvárható, részben a személyi feltételek miatt (a neonatológiai egységek is nővérhiánnyal küzdenek), részben pedig az akutan szükségessé váló beavatkozások során másodlagos jelentőségű lehet a bandázsok félrecsúszásának megakadályozása.