Az új széria felfuttatása miatt 1970-ben a komplett 55-66 szalagot áthelyezték Székesfehérvárra, az 1963-ban átvett volt Általános Mechanikai Gépgyárba, ahol 1972-ben befejezõdött az 55-ös típus gyártása. 1973. július 17-én lezárult a magyar járműgyártás egyik legsikeresebb fejezete, amikor a fehérvári üzemcsarnokból kigördült az utolsó Ikarus 66-os. 1956-ban jelent meg az Ikarus 30-t leváltó Ikarus 31 tágasabb utastérrel, modernizált külsővel és olyan megoldásokkal, amelyek olcsóbb előállítást tettek lehetővé. Az Ikarus 31 fejlesztésének újabb állomásaként 1961-ben elkészült az Ikarus 311. Az új típusnál is a 95 lóerős, négyhengeres D414 Csepel dízelmotort alkalmazták, de jelentős módosításként a hajtásláncban a Csepel S 310. 10 típusú szinkronizált sebességváltót a motorral már nem építették össze. 1983-ig maradt magyarországi forgalomban, de Bulgáriában és NDK-ban is kedvelték. 1958-ban mutatkozott be az Ikarus 60 utóda, az Ikarus 620-as és párja, az Ikarus 630. A formatervezésben részt vett Finta László is.
Lényeges eltérés az ülésszámon kívül csupán az ajtók elrendezésében mutatkozott közöttük. Hajtásukra a Steyr-liszensz alapján készülő, 125 lóerős, hathengeres Csepel dízelmotor szolgált. Az Ikarus 60 autóbuszok alvázába a padló alá Ganz villanymotort építve 1952-től trolibuszok gyártását is megkezdték. A Fővárosi Villamosvasút trolibuszüzeme részére 1952 és 1956 között összesen 157 db trolibuszt szállított a gyár Ikarus 60T típusjelzéssel. Az Ikarus 60 biztosította a budapesti autóbuszközlekedés gerincét. Érdekességként említhető, hogy Kína Szecsuan tartományában, az ott közlekedő Ikarus 60-as autóbuszok három általuk készített pótkocsit vontatva, összesen 300 utast szállíthattak. Ezidőben – és még egy jó ideig – az autóbuszok mellett a Csepel 130, 300, 350, 420, 700 típusú teherautókhoz, valamint a Mávag B 5 típusú teherautókhoz vezetőfülkéket is készítettek. 1953 az Ikarus 55 és 66 típusú farmotoros autóbuszcsalád megjelenésének éve. A hathengeres motorral szerelt alvázas nagybusz 1952-ben készült el (Ikarus 60), de a Zerkovitz Béla vezette mérnökgárda tartogatott még valamit a tarsolyban, ami nem volt más, mint a farmotoros 66-os típus.
Egykor Magyarországon az Ikarus egyet jelentett a busszal. A 180-as csuklós, a legendás szépségű Ikarus 55, vagy a világsikert jelentő 200-as sorozat jellemezte a cég fénykorát, amely azonban saját sikerének és a szocialista tervgazdaságnak az áldozata lett. Az Ikarus valójában karosszáriagyár volt, motort nem készített. A cég az 1895-ben alapított Uhry Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzeme utóda volt, és a II. világháború végéig előbb, mint Uhry Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzeme, majd 1933-tól Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár néven működött, többnyire sikeresen. Az üzemben a MÁVAG alvázaira gyártottak buszkarosszáriát, és a II. világháború alatt még a repülőgépgyártásba is bekapcsolódtak. Ikarus 31 – Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény A vállalkozást 1948-ban államosították, a tulajdonosok, az Uhry család ezután elhagyta az országot. Az Ikarus nevet 1949-ben vette fel, illetve vette át, ugyanis az MDP, az állampárt döntése nyomán a céget összevonták a Repülőgépgyár Rt-vel, és az Ikarus Gép- és Fémáru Rt-vel.
A buszt nemcsak Magyarországon, de a Szovjetunióban és az NDK-ban is nagy számban használták, de eljutott a típus szinte az összes szocialista országba, így például Kínába, de Görögország is rendelt ilyen járművet. Az 1950-es években űrhajónak hatott a Faros (Fortepan, Dobóczi Zsolt) Az Ikarus 66-osra, amely a típuscsalád városi célokra kifejlesztett változata volt, mint megmentőre vártak Budapesten, ugyanis a korábbi típusokhoz viszonyítva hatalmas járműtől a zsúfoltság csökkentését, kényelmesebb, jobb tömegközlekedést vártak. Az 1960-ban Budapesten megjelenő IK66-osokról azonban kiderült, hogy a fővárosban nem igazán használható. Az ajtajai szűkek, nem gyorsul eléggé, ezért néhány év múlva a budapesti tömegközlekedésből kikopott, de másutt, vidéken jól tudták használni. Az IK 55/66 fejlesztése után számos prototípussal jelentkezett a vállalat. Ekkor az Ikarus palettája igen széles volt, hiszen a városban közlekedtek az 556-osok, a 620-asok, de vidéken a 311-es, kisebb méretű buszok is igen sikeresek voltak, miközben az Ikarus ekkor már tervezte a teljes modellpalettájának cseréjét, és ez a 200-as járműcsalád lett.
1966-tól azonban komoly fordulat következett be, amelynek fő oka ismerős az elmúlt évekbõl. A tervezett típusmódosítások csúsztak, az Ikarus 557 kudarca után még mindig a kiöregedett 55-ös volt az egyetlen távolsági forgalomra alkalmas modell; a beharangozott új 200-as család programját pedig újfent egy motorszállító, ezúttal a Rába-MAN borította fel. Az Ikarus szokás szerint futott az árnyéka után, és kénytelen volt a műszakilag elavult, kevéske profitot hozó buszokból számottevõen többet gyártani. A IV. ötéves tervben az elõirányzott 3900 darab farmotoros helyett 6925 kocsi készült apróbb módosításokkal (új irányjelzõk, helyzetjelzõk, díszlécek), miközben a tervezett 900 darab csuklós Ikarus 180-asból csak 23. A korszerűsítések elodázását 1970-ig lehetett húzni, ekkor négy új típust mutattak be, az Ikarus 260, 280, 255 és 266. Az elsõ kettõ a városi 556-180 páros örökébe lépett teljesen új megoldásokkal, padló alatti 192 lóerõs Rába-MAN motorral, míg az utóbbiak csak a 200-as sorozat ruhájába bújtak, motorjuk és főegységeik azonosak maradtak a farosokkal.
Az impozáns külsejű, 11, 4 m hosszú, 5, 5 m tengelytávú önhordó karosszériát három, levegőműködtetésű harmonikaajtóval látták el. Ezek elöl és hátul három–három, középen négy szárnyrészből álltak. Ez az elrendezés az első és hátsó keskeny ajtón egy–egy utas leszállását, a középső, széles ajtón két utas egyidejű felszállását tette lehetővé. A városi közlekedésre tervezett 66-os jellegrajza 1955-bőlGaléria: Veterán: Ikarus 66 A busz saját tömege 8700 kg volt, a 27 ülő- és névlegesen 73 állóhely teljes kihasználtsága esetén a hasznos össztömeg elérte a 15 tonnát. Motorként a Csepel D–613-as hathengeres, 7893 cm³-es, 125 lóerős dízel szolgált, egységet képezve az 5+1 fokozatú ATRA–ASH típusú sebességváltóval. Innen rövid kardán továbbította a nyomatékot a hátsó hídba épített differenciálon és második áttételen keresztül a hátsó kerekekre. A fékrendszer kétkörös légfékből, kézifékből és a csak kezdetben alkalmazott, hátsó kerekekre ható levegős vészfékből állt. A nagy megengedett össztömeg miatt dupla görgős kormányművet építettek be az irányítás megkönnyítése érdekében.
Szűrő - Részletes kereső Összes 98 Magánszemély 98 Üzleti 0 Bolt 0 Ikarus modellek 4 13 000 Ft Makettezés, modellezés okt 6., 14:47 Békés, Doboz Szállítással is kérheted Ikarus 260 modell 10 000 Ft Makettezés, modellezés okt 5., 23:16 Békés, Doboz Kapj értesítést a kívánságaidnak megfelelő új hirdetésekről! « ‹ 1 2 3 4 › »