Éppen rajtam akadna meg a szeme! Éppen engemet venne szemügyre, ha ezekkel a rongyos pulyákkal elébe állok! De már mindegy! – ellökte testét az ajtófélfától. – A deákocskák dolgát mindenképpen jó végre kell vinnem, s legalább – láthatom Orsikát! " – No – mondta hangosan –, holnaputánra begyakoroljátok a "Mohos tölgyfa tövén" kezdetű névnapi köszöntőt, majd kimódolom, hogy az Orsika nevet hogyan illesszük bele. Holnapután a kisasszony elébe kell állanotok, úgy énekeljetek, hogy a szíve megessék, az abrakkenyeret nektek vagy maga megadja, ha teheti, vagy bátyjaurától részetekre kikönyörögje. Készen vagytok az írással? Mind elkészültek, ki a magyar, ki a latin szöveggel is. Csak Balázs kínlódott még a fordítással. – Te tahó, te – kiáltott rá Vince –, hiszen te még csak első oskolás vagy! Mit erőlködöl te a latinnal? "Fortuna mala"? No nézd csak! A balszerencsét nem… Fület szaggató asszonyi sikoltás hallatszott az ablaknyílás alatt. Majd egy pillanat múlva szaladó lábak dobogása. A deákok rettenve kapták fel fejüket az írásból; Balázs keresztbe a szájába kapta a lúd-tollat.
Anyám kétségbe esve sírt a sarokban. Az ő dolgozószobájának ablaka épp a királyi várra nézett; nagyobb horderejű aknavetővel az oroszok épp elérték a várat. Mindenki heves ellenkezése dacára felment megnézni, hogy mi is történik odafent. Utána settenkedve a következőt láttam: a francia parkett egy jó darabja fel volt szedve és baltával aprítva, a szoba közepén tűz égett, amin az egyik szovjet harcos palacsintákat sütött. A szoba közepén a pianínó zongoránk, teteje leszedve, azon az egyik orosz Verdi Aidá-jának a diadalmi indulóját verte. A tüzet papírdarabok is táplálták, ezeket a polcról marta le a katona: történetesen anyám pótolhatatlan néprajzi gyűjteményeit tartalmazták. A palacsintasütő orosz moldovai románul ordított valamit egyik társának, mire anyám, aki perfektül beszélte a román nyelvet, öszetett kezekkel kérlelni kezdte a palacsintás bakát, hogy ne égesse a pótolhatatlan iratokat. A moldovai jószívű ember lehetett, mert belemarkolt a forró palacsintába és anyámnak adott egy tisztességes adagot "ne sírj sztaraja mama, egyél te is! "
Budapesten kétszeri költözés után végre kikötöttünk a XI. kerületi Szentkorona utca 43. szám alatt, melyet azóta Irínyi József utcának neveztek el az 1848-as újságíróról. 1948 volt a hírhedt "fordulat éve. " Ezzel minden eredeti könyvkiadásnak vége is szakadt. Két kötete jelent meg a "kisdemokráciának" csúfolt 46–47-es időközben, a kétrészes Urak úrfiak a Fővárosi könyvkiadónál, s ugyanott a Mámoros malom. Az előbbi azóta Budapesten újra megjelent 1984–85-ben, s most nem rég a csíkszeredai ProPrint kiadónál a életműkiadás keretén belül. A Mámoros malom az élelmiszerbeszerző országjárások közvetett eredménye volt: somogyvámosi cigányok között játszódik. Papírhiány okából a Fővárosi kiadó egybekötötte egy igen érdekes és kevéssé ismert novellájával, ennek a címe a A név. Egy ember meghal az ostrom alatt, és csak egy névjegy marad utána. A régi elbeszélő stílusán túljutott Ignácz Rózsa első igen érdekes, már a posztmodernt is elővetítő írása (lásd e kötetben). A hallgatásba szorított írók javarésze ekkor lett kínjában műfordító, kivéve persze, hogy egyesek, mnt például Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán, Áprily Lajos és sokan mások, rajta hagyták kezük nyomát mindenen, amihez csak hozzájutottak.
Az egyik ágyon lant, könyv a másikon. Az ágyakban kettesével háltak; csak Pálnak, a tizenhét éves segédpreceptornak jutott külön fekhely. A kemence nyílása tárva; a tűzlyuk felett levő lábasedény üres. A kemence padkáján egy ugyancsak üres véka, a padka feletti polcon egy fél száraz kenyér. Mióta Komárom helvét hiten levő prédikátora elmenekült Oláh Miklós érsek szüntelen zaklatása miatt, a városban a hívek meg az iskolabéliek vezető nélkül maradtak. Nincsen, aki kiprédikálná a városbélieknek azt az istenes kötelességet, amit pedig elég sokan megfogadtak: hogy a város deákjait élelemmel segélyezik. A szülők a konviktus árát csak két deákocska után fizetik. Az egyik szőlősgazda, s az a bort csak szüret után adja be tartási és tanulási fizetségképpen. Szerencse, hogy a másik fizető deák az egyik tehetős komáromi molnárnak a fia. De nehéz, hogy tizenegy, vagyis tizenkét száj egye azt, ami Kis Balázs szüleitől kerül. Mikor Vince az idén tavasszal, régi szokás szerint, Szent Gergely napján hat, tavalyról továbbtanuló deákjával énekelve házról házra járt, új oskolásokat toborozni, mintha mind összebeszéltek volna a jobb módú komáromiak: egy se hagyta tanulni a gyerekét.