Az aktivizálás tehát a didaktikai alapelvek egyike. Olyan szervező, irányító pedagógiai tevékenység, melynek célja a gyermekek (tanulók) belső (pszichés) aktivitásának, öntevékenységének kialakítása. Alapjáték: Az egyes korosztályok fejlődését meghatározó játékké teljesítő gyermek: Az a gyermek például, akinek mindennapi hatékonysága az óvodában vagy az iskolában jóval gyengébb, mint intelligenciája, képességei alapján az tőle elvárható szociáció (képzettársítás), asszociációképzés: A képzeteink (érzékleti, észlelési élmények, gondolatok, emlékek stb. ) közötti kapcsolat, illetve annak létrehozása, mely leggyakrabban ok-okozati viszonyon, rész-egész viszonyon, hasonlóságon, ellentétességen, időbeli vagy térbeli közelségen titűd: Tartós beállítódás, értékelhető viszony valamilyen tárgy, személy, jelenség, gondolat vagy érték irányában. Közvetlenül nem látható, csak következtetni lehet rá a személy cselekedetei, reakciói alapjátonómia: Önállóság, függetlenség.
Az input tantervek fontos feladatnak tekintik a tanári munka részletes szabályozását, pontosan meghatározzák a tananyagot és gyakran a feldolgozásra szánt időt szoktatás-befogadás: A gyermek beilleszkedésének menete szülői segítséztonságos háttér: Bowlby kifejezése azon személyek által nyújtott biztonság forrására, akikhez a gyerek kötődik. A biztonságos háttér annak szabályozásában játszik szerepet, hogy miképpen derítheti fel egy gyerek a világot ezektől a személyektől kiindulva. Büntetés: Valamely cselekvésünkkel kapcsolatos megtorlás, válasz, mely negatív élményt, tapasztalatot jelent. Elszenvedése következtében a személy elkerülni igyekszik a büntetéssel járó helyzeteket. A jutalmazás és a büntetés a magatartás befolyásolásának ősidők óta alkalmazott módszerei. A büntetés alkalmazásának hatékonyságát – az énkép alakulására, a személyiségfejlődésre gyakorolt számos negatív hatása miatt – a modern pedagógia egyre inkább megkérdő Beilleszkedési, tanulási és/vagy magatartási nehézség.