Inkább a nyugdíjasokra targetáltak, és jelentem, ez be is jött, ők voltak többségben. A medencén egyáltalán nem látszik, hogy azt nem a nagy világbajnoki versenyekre, hanem csak bemelegítésre építették, és biztos vagyok benne, hogy ez az ötvenméteres edzőmedence egyben az ország második legjobb versenymedencéje is. A legjobb is ott van, tőle húsz méterre, egy vastag fémkapu mögött, ami be van csukva. A belső rész letisztultabb, és bár néhány helyen még most is munkások dolgoztak, nem tudok ennél professzionálisabb uszodát elképzelni a világon. A víz 22 fokos, régen magam is versenyeztem, de most, hogy lehúztam két hosszt, a fülemen akart kiszakadni a tüdőm. Ez azért jött rosszul, mert amikor kiszálltam a vízből, kénytelen voltam rögtön visszarázódni a magyar mindennapokba. A két hossz között ugyanis a műanyag karórámról levált a chipet rejtő fedél, ami az adatokat tárolja. És ezzel a problémámmal, mint kiderült, egyáltalán nem voltam egyedül. Az úszómester azt javasolta, hogy azért nézzem csak meg a vízben.
Így nézzük jó egy éve a professzionális sportnak ácsolt csodapalotát, és nézzük a második nyár óta a zárva tartó Dagály strandot. Közben pedig lassan le is mondtunk arról, hogy a város közepéhez közel tátongó strandterületet és az uszodát egyszer a nagyközönség is használhassa. Ennek lett most egy icipicit vége, de persze ez sem lenne hihető, ha nem egy tipikusan magyar történet lenne. A Duna Aréna a múlt hétfő óta látogatható, 11 óra és 14 óra között, három órán keresztül lehet szelni a habokat. És szerda délelőtt semmi másra nem vágytam, mint hogy az olvadásnak indult testemet lehűtsem ott, és már bátran ki merem jelenteni, hogy megérte. Már nem az az 50 milliárd, amibe az aréna került, mert az biztos, hogy annak a pénznek egy jelentős része nem ide lett betolva. A Duna Arénáról már megírták, hogy hogy néz ki, de most következzen, milyen benne az élet. Szerdán fél tizenegy előtt nem sokkal érkeztem, a pénztáros lány pici türelmet kért, mert csak fél 11-től árulhatják a jegyeket. A nyugdíjas jegy 500, a felnőtt jegy 800 forintba kerül a három órás pancsolásért.
Az apátság egy építészeti csoda a templommal, a haranggal, a szerzetesek ebédlőjével és állóhelyével együtt. Ehhez jön hozzá a jardins de la Merveille kert természeti szépsége. Nyár alkalmával fedezze fel a Mont-Saint-Michel apátságot egy másik szemszögből: éjjeli fényben az esti séta alkalmával. A Mont-Saint-Michel látnivalói Sétálgasson a szikla macskaköves utcáin, nézze meg a kis butikokat és adja át magát a hely különleges hangulatának... Pihenjen meg egy kávézó teraszán és élvezze az öböl panorámáját. Majd fedezze fel magát az apátságot. Az apátság nyugati teraszáról, a templomtérről lenyűgöző kilátás nyílik az öbölre. Az öböl felfedezése is sok élményt tartogat. Egy szakképzett idegenvezető segítségével igazi élmény lesz ennek az egyedülálló ökorendszernek a megismerése. Az öböl homokos térségében való séta, akár gyalogosan, akár lóháton, feledhetetlen élmény! Dagály: amikor a Mont-Saint-Michel valódi szigetté válik A Mont-Saint-Michel öböl (Külső hivatkozás) Európa legnagyobb árapály térségébe tartozik.